A bodorka vagy búzaszemű keszeg a sugaras úszójú halak osztályának pontyalakúak rendjébe, ezen belül a pontyfélék családjába tartozó faj. Egész Európára jellemző halfaj, a déli félszigeteket kivéve. Minden vizünkben él, a Velencei-tóban tömegesen. Szereti a csendesen folyó és állóvizű helyeket, nyáron főként a hínáros részeket keresi.
Megjelenése:
A bodorka nem nagy termetű, alsó úszói többnyire rőtes-pirosas színűek, és mivel többnyire mindkét faj szemgyűrűje narancsszínű, vagy pirosas (búzamag színű), innen a másik neve, búzaszemű keszeg, könnyen összetéveszthető a vörösszárnyú keszeggel. Teste oldalról lapított, nem túl magas hátú, szája csúcsba nyíló, középállású. a háta zöldesszürke, a hasa fehér. A bodorka táplálékát zömmel kisebb gerinctelen állatok, férgek, apró csigák, planktonrákok hínárhajtások teszik ki. A nyugodt, vízinövényes élőhelyeket kedveli, így a kisebb-nagyobb csatornákban is gyakori. Ritkábban a folyók dévér zónájában is előfordul, itt azonban általában kevésbé színes, ezért például a tiszai példányokat a halászok fakó keszeg névvel emlegették. Április elején csoportosan ívik. A süllő ívási parazitája, mivel szívesen ikrázik a süllők által tisztogatott fészekhelyre, ezzel befullasztja a süllőikra egy részét.
Az idei év halának gasztronómiai értéke nem túl nagy, étkezési értéke csekély, nagyon szálkás, húsa kevésbé ízletes elhanyagolandó, de jól beirdalva, paprikás lisztben megforgatva és jól átsütve fogyasztható.
