Az agárkosbor a kosborfélék családjába tartozó védett növényfaj, évelő növény. Hazánkban az északi középhegységben és a Dunántúlon gyakori. Félszáraz gyepekben, hegyi- és homoki réteken, lápréteken nagy számban előforduló alacsony, talajlakó orchidea. Az Alföldön ritkán találkozhatunk vele.
Megjelenése:
A kosbor-fajoknak virágzó állapotban két gumója (ikergumója) van. Amelyik a csúcsán a föld feletti szárat viseli, az az idősebbik, az úgynevezett anyagumó, ennek belsejéből a tartaléktáplálék már a föld feletti szárba vándorolt, ezért az anyagumó fonnyadt, ráncos és megbarnult. A mellette levő fiatalabb gumó a leánygumó. Ennek rügyéből fejlődik a következő évi szár. A leánygumó duzzadt, sima, fehér. Szára 8–20 cm magas, kevés levelű, levelei lándzsásak vagy keskenyek, visszás tojásdadok. A szár aljából egy csomó fehér fonalas járulékos gyökér ered. Virágzata laza, rövid, 6-10 virágú fürt. Virágai sötét vagy világosabb bíborszínűek, zöld erezettel, ritkábban rózsaszínűek vagy fehérek. Porzói a bibeszállal összenőttek. Április-május-júniusban virágzik. Az agárkosbor föld alatti gyökérgumóit a múltban felhasználták terápiás célokra, nyálkahártyavédő és ingercsökkentő anyagként. Hatóanyagai ásványi anyagok, nyálka. Ma a kosborból készült gyógyszerek semmilyen szerepet nem játszanak, mert szinte mindenhol természetvédelmi oltalom alatt állnak.
Érdekesség:
A növény gyökérgumóit a Közel-Keleten előszeretettel használják étkezési és terápiás célokra, annak nyálkahártyavédő és ingercsökkentő hatóanyagai miatt. A gumókat kiszárítják, majd az őrleményükből a salep, török eredetű forró italt készítik, mely igen kedvelt a téli időszakban: főként orvosságként, megfázás-és torokgyulladás kezelésére alkalmazható, íze a vaníliás-fahéjas tejbegrízre emlékeztet. Az agárkosbor e célú gyűjtése és felhasználása a növény védettsége miatt tilos.
Veszélyeztetett, védett növény, természetvédelmi értéke: 10.000 Ft.